Tehát, ahogy már mondtam, nyakamba vettem Európát, hamuban sült rántott hússal és fasírttal (jó magyar virtus szerint) nekivágtam szerencsét próbálni. Munkahelyeimnek köszönhetően eljutottam kontinensünk szexfővárosaiba, úgymint Amszterdam, Frankfurt és Hamburg. Többször volt többnapos munkánk egy-egy városban, akaratlanul is megtaláltam azokat a látnivalókat, amiket a legtöbb utazási oldal nem nagyon reklámoz, és csak ritkán jönnek szembe képeslapon eme nevezetességek.
Az első ilyen, különlegesnek mondható élményem az egyik kollégának köszönhető, aki a munka végeztével elvitt "kirándulni", méghozzá a céges teherautóval ebbe a hírös negyedbe. Érdekes, hogy akármilyen nyugat-európai nagyvárosról beszélünk, ezek a környékek olyanok, mintha Brúklint kereszteznéd a Nyóckerrel (bár még egyikben sem voltam, de hasonló lehet...) A Polizei minden utcában kék villogóval ellenőrzi az utcán tartózkodókat, de főleg a rossz arcú vagy gyanús küllemű lézengőket. A láthatóan kuncsaftként lődörgőket le sem szarják. A kolléga a fülembe tette a bogarat, hogy ha már itt vagyunk, vétek lenne kihagyni, ezt meg kell ismernem, meg kell tapasztalnom, mert ez egyszerűen hozzátartozik a nagybetűs élethez. Igaz, akkor már két hónapja éltem nagyon komoly (táv)kapcsolatban egy itthoni kislánnyal, de mint ez utóbb kiderült, mégsem volt olyan komoly, mert összesen 3 hónapig tartott. Mint már írtam, nem voltam sosem az a hőzöngő, "kivagyokén" stílus, kurvával is nagyon ritkán voltam, talán egy ujjamon meg tudnám számolni. Hiszen az akkori felfogásommal, akinek fizetnie kell a szexért, az nem is igazi férfi, és büszke voltam magamra, hogy ingyen kaptam puncit. Azóta persze rájöttem, hogy ez tényleg hozzátartozik a férfiléthez, amikor nem kell jópofizni, udvarolni, nem kell köröket futni, csak egyszerűen engedni az ősi, állati ösztönöknek.
A "negyedet" szó szerint kell érteni, rendesen városrész, mondjuk 5 utca hosszában, 5 keresztben, mindenhol színes neonvilágítás, émelyítő mosolyzöldségszag, hajléktalanok, az egymást érő kaszinó-dőneres-tabledanceklub kombó 50 méterenként ismétlődött, (kb. olyanok ezek mint Mihály-napi Nagyvásárban a bőrkabát-gumicukor-fonottkosár standok, ritmikusan ismétlődnek),persze mindegyik ajtajában Fekete Laci méretű Van Damme-ok álltak. Maga a fertő, az alvilág, amilyet eddig csak Hollywood-i remekművekben láttam. Szóval sorra jártuk a lépcsőházakat: több emelet, lift nélkül, kollégiumszerű szobaelrendezéssel. A kolléga, mint alkalmi idegenvezető lelkiismeretesen vezetett egyik lépcsőházból a másikba, nem törődve a 150 kilója által okozott légszomjjal. 12 óra munka után tömény élvezet volt, 20-25 lépcsőházat fel-le megmászni, 3-4-5 emelet magasságig. De akkor is megérte, hiszen egy örök élménnyel lettem gazdagabb. Eközben részletesen megtudtam, melyik házban van lengyel-magyar-román kínálat, melyik a brazil-mexikói-argentin lépcsőház, melyik milyen tarifával dolgozik. A legtöbbet hallott kifejezés a "drájszig ojró, fikken-blázen-mit ánfásszen" volt, ami a gyengébbek kedvéért magyarul (tehát mindenki figyeljen) :) 30€ szopás-baszás-tapizással. Ha ezt a pár szót valaki megtanulja, nagyon jó eséllyel indul a szakmában, mert ennél többet nagyon kevesen tudtak kinyögni. Szóval ez az átlagár. De vannak 50ért is, akik frekventáltabb helyen "dolgoztak", vagy tudták magukról, hogy jobban néznek ki, mint az átlag, vagy pedig a szilikoncici árát kellett visszahozni minél gyorsabban. A rusnyábbak már húszért is szóba álltak az emberrel. Éjfél után, kora hajnalban pedig még tovább engedtek az árból, csak hogy a maximum bevételt (meg persze egyúttal a levet is) kifacsarják az egyre részegebb, a lépcsőzéstől egyre fáradtabb, és egyre szegényebb vendégekből. Vagy hogy akinek eddig nem sikerült bevételre szert tenni, mégiscsak szerezzen valami meleget a gyomrába, ha már főtt ételre nem futotta (ahogy a vicc is mondta: rusnya vén ribanc a válságot ecseteli fiatalabb kolléganőknek: "- én már ingyen is szopok, csak hogy valami meleg is legyen a gyomromban...")
Azt is megtudtam, hogy ahol távol-keletiekkel van tele a ház, mire kell nagyon figyelnem: hogy eredeti nő, vagy pedig férfiből teljesen átalakított nővel van dolgom. A thai és vietnámi lányoknál szokás, hogy nem állnak meg a ciciműtétnél meg a hormonkezelésnél, hanem a broki lenyisszantásával "ízig-vérig" nőt csinálnak belőlük egy (vagy több) piszi, óccó műtéttel. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a bőrt az amputálásnál meghagyják, a végét össze varják, majd befordítják a paciens testébe, mint egy egyujjas kesztyűt, :) Szóval, ezt úgy lehet felismerni, hogy (és ekkor a kolléga összeérintette a két hüvelyk és két mutatóujját, mint amikor a fényképész szemmel beméri a fényképezésre váró motívumot) amikor a szexmunkás szétteszi a lábát, ott hogyan nyílik a rés: függőlegesen, vagy (és ekkor elfordítja a kezeit 90 fokkal) vízszintesen? Előbbi a normál, nőnemű egyed, utóbbi az "átszerkesztett" szexmunkás, aki Roberto-kent született, de most Robertának hívják. Ez mondjuk nem távol-keleti név, de most nem jutott eszembe jobb hasonlat :) Na, azon a napon már megérte felkelni, egy olyan tudással lettem gazdagabb, ami a középiskola egy teljes évére nem volt elmondható.
Már ekkor éreztem, hogy ezt nekem látnom, tapasztalnom, éreznem kell. Meg is beszéltem gyorsan a kollégával, menjünk külön-külön, ne kelljen várni a másikra, és mindketten a saját ízlésünknek megfelelő csemege után koslassuk. Felcsillanó szemmel állapodtunk meg egy félórás "városnézésben". Szerintem igazából itt kezdett elferdülni a hajlamom. Be is lógtam arra az emeletre, ahol eme "hölgyek" szolgáltattak, és percen elcsordult a nyálam. Sosem izgattak a távol-keleti nők, de amit ott láttam, arra még ma is sokszor verem ki a lompost: Pici, törékeny lányok, meghatározhatatlan évjáratból (16 és 35 év közé tudtam őket belőni, ennél közelebbit nem tudtam saccolni sem), és olyan testtel, amit maximum a manga-pornó és a Barbie baba keverékéből tudnék fantáziálni. De hogy ilyen létezik? Esszem-fasszom megáll (feláll)!!! Baba, de mégis nőies arc, legalább 170-180 centi magas, max. 50 kiló, gazella alkat, hosszú, vékony, de mégis izmos combok. És a mellek? Hát, álmodni sem mertem volna, hogy ilyen létezik, pedig volt már a kezemben-számban egy-két műcici is! Mintha egy földgömböt kettévágnánk, minimálisan látható hegekkel felszerelnénk a mellkasra, tökéletesen elhelyezett, üvegvágásra is alkalmasan kemény bimbókkal és kívánatos, ideális méretű bimbóudvarral is ellátnánk (már ettől is bedurrant a farkam, hogy visszagondoltam erre a 6-7 évvel ezelőtt bevésődött emlékre). Ilyen egyszerűen nem létezik! De igen, hiszen itt áll előttem, kérésemre körbefordul, én azt sem tudom, hol legeltessem a szemem. Kicsit megakad a szemem a fokhagyma méretű, de tökéletes félgömb alakú seggén, majd 180 fok múlva a babapopsi simaságúra borotvált vagy gyantázott vagy epilált vagy kiafaszomatérdekelmitőlilyensima szeméremdombján, amit egy olyan cérnatanga takart el, aminek elülső háromszög részét a hüvelykujjammal le tudtam volna fedni. Aztán kérdésemre, hogy "sszabadetapizni?", jó marketingesként egy "naná"-t lökött az orcámba, huncutul, csábítóan kacsintva jelezve, hogy ez itt a reklám helye, és hogy néha "a jó bornak is kell a cégér". Nos, ezek az "utángyártott" alkatrészek (mind a cici,mind a popsi) olyan betonkemények voltak, hogy a sokat megélt fantáziám kb. nullaegészkéttized másodperc alatt továbbította az ingert a farkamnak, hogy egy ilyennel való párzásra erőteljes (mondhatni ellenállhatatlan) igény lenne a szervezetem részéről. Csak hogy utána jól aludjak. Mert megérdemlem... :)
Körülbelül ezen a ponton döntöttem el, hogy az életemet nem fogom úgy leélni, hogy ne kefélnék egy gerincvelőtremegtetőt egy "nemnővel".
De mivel lejárt az opcionális kirándulás ideje, indulnom kellett vissza a teherautóhoz, a kolléga már várt. Elújságolta, hogy egy mexikói "istennő" 10 euróért boldoggá tette. Kérdésére, hogy nekem mit sikerült intéznem, szomorkás, lesütött tekintettel lódítottam, hogy nem találtam ínyemre valót. Pedig dehogynem! ;)
