Kedves kíváncsiskodók, és többiek!
Nemrég olvastam kommenteket az egyik fórumoldalon, és rájöttem, elég sok "sorstársam" böngészi kíváncsian ebben a témában a net feneketlen tárházát. Rengeteg "újonccal" van tele nem egy, nem két fórum, ezen felindulva határoztam el, megírom tapasztalataimat, hátha segít a bátortalan kíváncsiaknak. (Ez életem első blogja, úgy hogy ha nem százasra sikeredett, elnézést érte, és örömmel fogadom az építő jellegű kritikát).
Na de kezdjük az elején. Nem tudom, mi az általános a fiúknál, de én 6-7 évesen kezdtem maszturbálni. De még mielőtt lehurrognának egyesek,hogy az lehetetlen, hozzáteszem, az örömszerzésről beszélek, nem a termékenyítőképes sperma szabadjára engedéséről. Mindig is koromnál fejlettebbek tituláltak, de hogy valaki már az óvónéni szoknyája alá nézegessen alvásidőben, enyhén furcsának találom, így 30 évre visszatekintve... Odáig meg vissza voltam a lányokért, a pornóért; a fater újság és videógyűjteményét elég hamar felfedeztem, és ezeket nézegetve okoztam magamnak örömet már kora tizenévesen (pedig ezek a 80-as - 90-es évek fordulóján még nem voltak olyan könnyen elérhetőek, mint manapság). Később, fiatal kanos fiúként kiélveztem az ellenkező nem szépségét, illatát, ízét, egyszóval mindenét, de mindig is jobban szerettem adni, mint kapni. Talán ennek is köszönhető, hogy néhány partner-, ill. barátnő feltárta előttem a hátsó mennyországát, és kiélvezhettem a rég áhított fenékszex örömeit. Hál istennek jó párszor sikerült megtapasztalnom, rákaptam az ízére, Egy idő után, elkezdett foglalkoztatni a gondolat, ha lányok élvezik ezt, (merthogy nagyon olyan volt, nem csak eltűrték, hogy a nem kicsi szerszámommal döngessem őket, hanem némelyik egyenesen kérte legközelebb. Persze úgy, hogy a puncijukban közben berregett a dublőröm, egy méretes műfasz) akkor egy hímnek sem lehet kellemetlen érzés (főleg, miután áttanulmányoztam néhány, a prosztata ingerlésével, masszírozásával, illetve az ehhez tartozó higiéniával foglalkozó cikket...) Folyamatosan szoktam rá, masztizás közben ingereltem a prosztatámat (illetve a területet, ahol sejtettem hogy lehet) majd a hátsó bejáratomat. Nem egyszer különböző segédeszközöket is használtam, egy normál méretű vibrátor vette el a hátsó szüzességemet. És kicsit meglepődtem rajta, hogy tetszett.
Aztán a 2000-es évek elején, a (sky:)net ébredésével rátaláltam az első fütyislány képekre és videókra. Ezeket nézegetve, eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha keresztezném a szexuális fantáziám két meghatározó elemét, az análszexet (aktív és passzív formáját egyaránt) és a harmadik nemet, óriási szilikoncicikkel, nőies arccal és testtel, egyetlen problémával, amit igazából nem is neveznék problémának. Hiszen ez a "probléma" nyújt várhatóan olyan viharos, óriási, mindent elsöprő örömet az ölemben (szándékosan írtam így, hiszem a tarkómtól a gerincemen át egészen a farkam hegyéig belerázkódok, akkorát élvezek. Ezt jó néhányszor már sikerült elérnem, méteres spricceléssel befejezve kígyóm bűvölését... Amit egy "átlagos" kefélés , vagy akár szeretkezés alkalmával nem lehetetlen, de nehéz elérni.
Az egyetlen visszatartó erő a társadalmi normák rabszolgaláncai voltak. Modern gondolkozású, de mégis konzervatív családból származok. Ezt úgy képzeld el, hogy mindent meg tudtam beszélni a szüleimmel, (problémák, szex, stb.), de ha megtudták volna, hogy a fiuk már nem seggszűz, és hogy odáig van a dákóért, ha az egy női test tartozéka), egy világ omlott volna össze bennük, és biztosra veszem a kitagadást a családból. Szerintem senki sem akar megbélyegzettnek, "perverznek" lenni, akire ujjal mutogatnak. Főleg nem egy "kisvárosban" (értsd úgy: Budapestnél kisebb városban, legyen az Szeged vagy Mucsajröcsöge, ahol mindenki ismer mindenkit, és úgy terjed a pletyka, mint a Barátok közt-ben) kerülendő ez. Szerintem. Persze lehet okoskodni, magyarázni, hogy az embernek fel kell vállalnia önmagát, leküzdenie a szorongást, a gátlásokat, stb. Nekem ez (eddig) nem ment, legalábbis ebben a témában nem. Néhányszor az is előfordult, ha barátokkal ilyen oldalra kerültünk, egyetértően buziztuk le és fújoltuk a képeket, a szereplőket, az oldalt, mindent... Persze lehet, hogy másnak is volt hasonló felfogása az ismerősi körből, de ez eddig még nem derült ki. Mert kirekesztettnek lenni szar érzés.
Aztán, a 2000-es évek második felében, nagyrészt a kormányunk sarcolásának, a munkaadók kizsákmányoló technikájának köszönhetően, elhagytam szeretett kis hazámat, világgá (vagyis csak Európává) mentem, pénzt keresni, saját lábra állni.
ÉS MEGNYÍLT ELŐTTEM EGY ÚJ VILÁG.
To be continued...
